image
Szabad Magyarország,
szabad Európa



"Verba volant, scripta manent"

Köszöntő
A könyvről
Tartalom
Részletek
E-könyv
Kapcsolat&Linkek

Polgári értékek által vezérelt kormányzás

A polgári kormányról a Fidesz frakcióvezetői székéből

A kormány 1999. évre tervezett nyugdíj- és adóintézkedéseiről

Napirend előtti felszólalás a Magyar Országgyűlésben „A kormány jövő évre tervezett nyugdíj- és adóintézkedései” című vitában, 1998. szeptember 14.

DR. SZÁJER JÓZSEF (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A nyáron beiktatott kormány egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a családok életkörülményeit javítsa. A családot mi generációk szövetségének tekintjük, és a családok helyzetének javításához több generáció anyagi viszonyait is szükséges megerősíteni. Különösen fontos a még és már nem keresőképes két csoport, az idősek és a fiatalok anyagi ellehetetlenedését megállítani. Ezért a polgári koalíció kormánya feltétlenül meg akarja őrizni a nyugdíjak értékállóságát, és javítani kívánjuk az idős állampolgárok ma sokszor mostoha életkörülményeit.

Az erre irányuló kormányzati intézkedések tervét azonban, úgy tűnik, finoman szólva félreértések kísérik. Ezért a tisztánlátás kedvéért célszerű néhány tényt leszögezni.

Az első diplomájukért tanulók tandíjának eltörlésével már könnyítette a kormány a tanulni vágyó fiatalok és családjaik, e generáció helyzetét. A gyed, a gyes és a gyermekek után járó adókedvezmény új feltételrendszerének 1999. január 1-jétől való bevezetését pedig a polgárok jelentős többsége érezheti.

Mit tesz ez a kormányzat – jogos a kérdés – az idősebb generációk ügyében? Talán szimbolikusnak is tekinthető, hogy a júniusban létrejött új Országgyűlés első érdemi döntése a nyugdíjak megemeléséről szólt.

Érdemes összehasonlítani ezeket a tényeket az 1994–98-as időszak történéseivel. A nyugdíjak reálértéke jelentősen csökkent az előző kormányzati ciklusban. A baloldali kormánytöbbség idején az 1994–1997-es időszakban mintegy 15-20 százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóereje. Csak hogy pontos adatokról beszéljünk: az 1994-es 6 százalékos értéknövekedést 1995-ben 12,8 százalék, 1996-ban pedig 11 százalék értékcsökkenés követte, 1997-ben pedig nem volt számottevő növekedés. Ilyen értelemben a nyugdíjemelések mértéke messze elmaradt az elmúlt években az infláció mértékétől.

A mostani kormányzati terveket támadó ellenzéki vélemények szerint a mostani nyugdíjemelési tervek nem megfelelőek. Teszik ezt azok, akik saját kormányzásuk idején jelentősen rontották a nyugdíjasok életkörülményeit, majd utána más kontójára ígérgettek, vagyis az ismert afrikai közmondással élve: más dárdájával verték a bozótot. [Derültség, taps a kormánypártok soraiban.]

A Fidesz – Magyar Polgári Párt választási programjában azt vállalta, hogy megőrzi a nyugdíjak vásárlóértékét, sőt, növeli is azt, vagyis a polgári koalíció kormánya az infláció mértékénél nagyobb arányban növeli a nyugdíjakat. Ezt a vállalásunkat teljesíteni is fogjuk. 10-12 százalékos infláció esetén ennek alapján 13-14 százalékkal fognak emelkedni 1999-ben a nyugdíjak; továbbá a polgári koalíció kormánya tervezi, hogy eltörli a nyugdíjas vállalkozók egészségügyi járulékfizetési kötelezettségét.

Az ismert előzmények után több mint furcsa, ha azok, akik kormányzásuk alatt hagyták, hogy lényegesen romoljanak a nyugdíjasok jövedelmi viszonyai, most azt a kormányt bírálják, amelyik vállalja, hogy megőrzi a nyugdíjak értékét, és minden évben az infláció mértékét meghaladó mértékben növeli a nyugdíjakat.

Sajnos ez a magatartás azonban nem csak nyugdíjügyben érhető tetten. Az Orbán-kormány tevékenységét bírálók politikai tisztogatást emlegetnek, pedig az 1994-es kormányváltás után semmivel sem kevesebb személycserére került sor, mint most. Nem beszélve arról, hogy a júliusi kormányváltás előtt közvetlenül leköszönők majdnem annyi közigazgatási államtitkárnak mondtak fel, mint a hivatalba lépő mostani kormány.

Az 1990-es költségvetés tervezetének benyújtásával késlekedő és ezzel törvénysértő előző kormány tagjai most ellenzékben azért kritizálják a kormányt, mert egy hónappal később nyújtja be a parlament elé a jövő évi költségvetést. Emlékezetkiesésük miatt nem jut hivatali elődeik eszébe, hogy 1994-ben maguk is egy hónappal később tudták csak benyújtani a következő évi költségvetést. Sőt, néhány hónapja az előző kabinet igazságügy-minisztere azt mondta, hogy szeptemberben be fogják nyújtani az ügyészség kormány alá rendeléséről, a hatékonyabb bűnüldözésről és a közbiztonság javításáról szóló törvényjavaslatot, most pedig ezt ellenzik. Az igazi bajuk nyilván nem az, hogy emeljük a nyugdíjat vagy az ügyészséget a hatékonyabb bűnüldözés szolgálatába állítjuk, hanem az, hogy ezt nem ők teszik. Közölnöm kell, hogy ezt az alapvető támadási felületet a jövőben sem kívánjuk megszüntetni.

Köszönöm a figyelmet. [Taps a kormánypártok soraiban.]

Ugrás a lap tetejére

Az ezredforduló Magyarországáról

A soproni népszavazás 80. évfordulójáról

Napirend előtti felszólalás a Magyar Országgyűlésben „A Soproni népszavazás 80. évfordulója” című vitában, 2001. december 10.

DR. SZÁJER JÓZSEF (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársaim! Néhány nap múlva, december 14-én az egész ország tiszteleg Sopron, a leghűségesebb magyar város előtt, akkor, amikor a népszavazás 80. évfordulóját ünnepeljük. A történelmi évforduló tükrében gondolkozzunk el néhány perc erejéig azon, hogy mit jelent Magyarországnak, valamennyiünknek, magyaroknak ez a város, milyen öröksége van számunkra a 80 évvel ezelőtti népszavazásnak!

Tisztelt képviselőtársaim! Az első világháború következménye, illetőleg a trianoni békekötés szinte reménytelen helyzetet teremtett Európának ezen a részén. Az 1919 szeptemberében kötött békeszerződés Nyugat-Magyarország egy részét Ausztriának ítélte. A végrehajtást késleltette, hogy a magyar kormány bejelentette igényét a területre.

1921 szeptemberében a Sopron környékére bevonuló osztrák csendőröket egy közel százfőnyi, főleg diákokból álló csapat tartóztatta fel Ágfalván. A Selmecbányáról áttelepített Bányászati és Erdészeti Főiskola és a magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatói őszinte nemzeti érzéstől vezérelve vállalták a magyar föld védelméért azt az összecsapást, amelynek hatására a csendőrök visszavonultak – azonban az összetűzésnek magyar részről három halálos áldozata is volt.

A határvita lezárására az 1921 októberében Velencében zajló tárgyalások jelentették a megoldást. A velencei egyezmény értelmében Sopron és környéke hovatartozásáról népszavazásnak kellett döntenie. A magyarság egy közössége, tisztelt Országgyűlés, példa nélküli helyzettel találta szembe magát, Sopron polgárai egy igen kiélezett pillanatban kényszerültek nemzeti hovatartozásuk megvallására. Nemzetünk történelmének első demokratikus szavazása, amelynek tétje a haza megtartása vagy elhagyása volt, egyértelmű eredményt hozott: az eredetileg Ausztriához csatolt Sopront újra magyar földre helyezte. A 24.072 szavazatból 15.343 szólt Magyarországra, vagyis Sopron környéke megközelítőleg 73 százalékos szavazati többséggel került újra Magyarországhoz.

A Magyar Nemzetgyűlés az 1922. évi XXIX. törvénycikkben örökítette meg az eseményt: „A soproni népszavazási terület lakossága, amidőn válságos időkben az állami hovatartozás iránti hajlandóság próbára tétetett, a megtartott népszavazáson nyelvi és faji különbség nélkül az ezeréves magyar államhoz való tántoríthatatlan hűségről tett tanúbizonyságot.” A Magyar Nemzetgyűlés a népszavazás emlékére adományozta Sopronnak a leghűségesebb város, civitas fidelissima elnevezést, és felállította a Hűségkaput.

A népszavazás a világháborús békediktátumok időszakának egyetlen és kiemelkedő demokratikus nemzetközi eseménye is volt, Európa más területeivel ellentétben valóban az ott élő emberek dönthettek saját sorsukról. Talán másképpen alakult volna, tisztelt képviselőtársaim, a XX. század egyébként szörnyű történelme Európában, ha a nemzeti önrendelkezés ezen demokratikus formáját másutt is alkalmazták volna. [Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!]

Bottlik József, a Nemzetgyűlés alelnöke 1921. december 14-i parlamenti beszédében a következőket mondta: „Ez a népszavazás kiindulópontja lesz annak a folyamatnak, amely a világ lelkiismeretét van hivatva felébreszteni.”

Tisztelt képviselőtársaim! Sopron 80 évvel ezelőtt megmutatta, hogy mire képes egy elszánt közösség, még akkor is, amikor egy vesztes háború után az ország romokban áll és jövője nem sok reménnyel kecsegtet.

Azt, hogy mit jelentett a soproniak számára a népszavazás eredménye, egy akkori helyzetjelentés is hűen tükrözi: „Amikor a szavazatok összeszámlálása befejeződött és kihirdették az eredményt, az osztrák kancellár telefonon történt érdeklődésére az egyik antant katonatiszt a telefonkagylót a nyitott ablakon át kitartotta az utcára; Sopron tizenegy templomában zúgtak a harangok, ezrek özönlötték el az utcákat, az emberek lelkéből köszönet szállt fel, köszönet a soproni népszavazás magyar igazságának diadaláért, köszönet a hűség jutalmául az egy talpalatnyi földért, Sopronért.”

Tisztelt képviselőtársaim! Évszázadok óta három etnikai csoport élt együtt ezen a vidéken, és Sopron a népszavazáskor éppen ezért nemcsak hazaszeretetből mutatott példát, hanem a nemzetek minta értékű együttéléséből is.

Tisztelt képviselőtársaim! Számomra, aki Sopront és környékét tizenegy esztendeje képviselem a szabad magyar Országgyűlésben, nagy öröm volt néhány szó erejéig megosztanom a soproniak és az ország ünnepét önökkel.

Köszönöm, hogy meghallgattak. [Taps.]

Ugrás a lap tetejére

Parlamenti gondolatok Európáról és a világról

A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokról I.

Vezérszónoki felszólalás a Magyar Országgyűlésben „A Magyar Köztársaságnak az Egyesült Államokkal szemben elkövetett terrortámadást követő kül- és biztonságpolitikai lépéseiről” című vitában, 2001. szeptember 24.

DR. SZÁJER JÓZSEF (FIDESZ): Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. A képviselőtársaimnak javasoltam a házbizottságban, hogy az előző és a mostani témáról közös vita folyjon, hiszen ebben az esetben nem kellene ismételni magunkat. Én igyekszem elkerülni az ismétléseket.

Annak, ami szeptember 11-én New Yorkban történt, minden ember és minden nemzet számára emlékeztetőül kell szolgálnia, hogy mire képes a gonosz a maga legnyersebb formájában, kicsinyes céljai megvalósítása érdekében. Emlékeztetőül kell szolgálnia arra, hogy a terrorizmust éppúgy, mint a fasizmust és a kommunizmust, le kell szorítani a történelem színpadáról. Ehhez, ahogy a miniszterelnök úr is mondta az imént, tiszta fejre, erős akaratra és mindenekelőtt összefogásra van szükség, a nemzetek összefogására és minden jóakaratú ember összefogására. Ez a nyugati civilizáció részeként egy évezrede azonos eszméket, értékeket valló országként, a NATO-szövetség új tagjaként Magyarországnak is erkölcsi kötelessége.

Nekünk, magyaroknak sajnos van tapasztalatunk súlyos történelmi katasztrófákban, de nem ez a fő oka annak, hogy az amerikai néppel szolidaritást kell vállalnunk. A New York-i és washingtoni, sok-sok ezer áldozatot követelő terrortámadás mindannyiunk ellen, minden, szabadságot és rendet, rendezett életet szerető ember ellen irányult. Nincs, egyszerűen nem létezhet olyan eszme, olyan ok, olyan mentség, amely az ártatlan polgárok halálát okozó terrorista cselekedeteket indokolhatná vagy igazolhatná. Akik ilyet keresgélnek a történtek mögött, rossz úton indulnak el.

Tisztelt Országgyűlés! Szeptember 11-e óta megváltozott a világ felfogása mindennapi biztonságunkról. A terrorizmus, természeténél fogva, épp mindennapi biztonságunk gyenge pontjait igyekszik saját gonosz céljainak szolgálatába állítani. Ezért aztán saját védelmünk érdekében mostantól mindannyiunknak fokozottabban oda kell figyelnünk arra, ami körülöttünk történik. Az állam, a rendvédelmi szervek sem működhetnek csupán a régi rutin szerint. Új eszközöket, nehezen kivívott szabadságunkat továbbra is tiszteletben tartó új módokat kell találni a polgárok, életünk rendjének megvédésére. De ez csak akkor lehet hatékony, ha közben ebben a folyamatban minden polgár aktívan részt vesz. Nem állítható rendőr minden kapu elé, de mi magunk ezentúl nagyobb felelősséget tanúsíthatunk saját környezetünk iránt.

Az amerikai tragikus események következtében Magyarországot közvetlen veszély nem fenyegeti, amint ezt a külügyminiszter úr is mondta. Ez azonban nem ok arra, hogy ne tegyünk meg mi is mindent saját biztonságunk érdekében. Ez nem jelenti azt, hogy nekünk ne lenne közünk a tőlünk sok ezer kilométerre történtekhez. Hiszen az elmúlt években, különösen a déli határainkon dúló háború miatt mi, magyarok is ki voltunk téve a terrorcselekmények fokozott kockázatának, még ha nagyságrendjét és az áldozatok számát tekintve nem is lehet összehasonlítani őket. Személyesen, családommal együtt én magam is szenvedő alanya voltam egy máig, talán véglegesen felderíthetetlen terrorcselekménynek, egy húszlakásos lakóközösség életét és javait fenyegető robbantásos merényletnek néhány esztendővel ezelőtt. Ezért ismerem, átéltem az arcát nem vállaló, eszközökben nem válogató, emberi életet, javakat nem kímélő, gonosz, sunyi támadás romboló következményeit.

Tisztelt Ház! Ugyanakkor nem felejthetjük el azt sem, hogy az sem volt olyan régen, még a szocializmus idején, hogy az akkori magyar politikai vezetés hivatalos politikája támogatta a szabad világ ellen küzdő terrorista csoportokat. [Rockenbauer Zoltán: Úgy van!] Gondoljunk csak többek között Carlos magyarországi tartózkodásaira, menedékére, és akik ezt akkoriban bátorították, még ma sem tűntek el maradéktalanul a politikai életből. [Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Úgy van! Taps a Fidesz padsoraiból.]

Amellett is nehéz elmenni, hogy ma Magyarországon létezik a parlamenti bejutás küszöbén álló olyan párt, a Munkáspárt, az MSZMP szellemi utódja, amely ezt a múltat ma is nyíltan vállalja. S nemhogy vállalja, de ma is közvetlen és baráti kapcsolatokat ápol népelnyomó, terroristáknak otthont adó, a terrorizmust nyíltan támogató olyan rezsimekkel, mint például Irak. Sajnos van olyan, nála komolyabb parlamenti erőt képviselő párt, amely koalíciókat és választási szövetségeket köt ezzel a párttal, így válva annak cinkosává. [Rockenbauer Zoltán: Szégyen!]

Tisztelt Ház! A Fidesz elfogadhatatlannak tartja azokat a politikai nyilatkozatokat, amelyek a gyász és a megdöbbenés óráiban saját pártcéljaikat előbbre valónak tekintik, mint a közös, elemi erejű tiltakozás ügyét. Demokratikus politikai erőként súlyosan elhibázottnak tartjuk a MIÉP és a Munkáspárt nyilatkozatait és azokat az ellenzéki politikusi megnyilvánulásokat is, amelyek az amerikai terrortámadást, mint minden mást az elmúlt három évben, csak ürügynek tekintik arra, hogy a polgári kormányt támadják.

Tisztelt Országgyűlés! Az emberi alapon elfogadhatatlan, hogy emberek tömeges, szörnyű halálát egyesek kicsinyes célokra használják. A magyar politikai erőknek ehelyett inkább példát kellene mutatni arra, hogy a nehéz időkben képesek az összefogásra. A most tárgyalt parlamenti nyilatkozat, határozat közös elfogadása is bizonyíthatja a világnak, hogy hasonlóan gondolkodunk ezekről a kérdésekről. Örülök annak, hogy hatpárti egyeztetések során ez a határozati javaslat végül is elfogadásra kerülhet. Annak viszont kevésbé örülök, hogy a hatpárti találkozó után minden pártnak még eszébe jutott egy-egy újabb gondolat, amit módosító indítvány formájában részben ennek a megállapodásnak a módosításaként, megváltoztatásaként kíván benyújtani.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz képviselőcsoportja részvétét nyilvánítja az amerikai népnek, elítéljük a terrorizmust, és az elkövetők, a terrorizmust támogatók büntetését követeljük. Felhívjuk a kormányt, a társadalmi szervezeteket, a sajtót, minden magyar polgárt, hogy a maga területén tegyen meg minden tőle telhetőt a terror elleni világméretű küzdelemben. Biztosíthatom önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Fidesz képviselőcsoportja ezt fogja tenni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. [Taps a Fidesz padsoraiból.]

Ugrás a lap tetejére

Az európai integrációról

Úton az Európai Unió felé

Nemzetek és Európa

Véleménycikk, Nagyvilág 2004/1. 830–835. oldal

A szovjet uralom alól felszabadulva, a polgári demokrácia megteremtésével Magyarországnak hosszú idő után ismét lehetősége nyílt nemzeti céljainak meghatározására és arra, hogy ezek érdekében szabadon cselekedjék. A lehetőséget az egész nemzet kapta, az elmúlt évtized kormányai azonban különböző mértékben vállalták az ezzel járó felelősséget. A polgári kormányzás négy éve azt bizonyítja, hogy az európai újraegyesítés és a nemzeti érdeket védelmező politika egységes stratégiába foglalható. Mi azt valljuk: Európa a jövőnk, Magyarország a hazánk. Éppen ezért nem mindegy, hogy hazánk európai uniós csatlakozása küszöbén milyen válaszokat adunk a nemzetünk jövőjét érintő kérdésekre.

El kell döntenünk, melyik utat választjuk az újraegyesülő Európában. A jelenlegi kormány által követett internacionalista, euroszervilis út a nemzet érdekei fölé helyezi az úgynevezett nemzetközi elvárásokat.

A polgári erők által kínált stratégia középpontjában az erős nemzeti érdekvédelem áll. A feladat egyszerre vonatkozik a jelenlegi országhatárokkal körülvett mai Magyarország területére, és egyúttal a magyar nemzet egészének fejlődésére.

E céljaink elérésében – megfelelő politika és gazdaságpolitika mellett – a XXI. század nemzetközi politikai és gazdasági viszonyai a korábbi évtizedekhez viszonyítva inkább jelentenek lehetőségeket, mint korlátokat. Maga az Európai Unió létrejötte, mai állapota és céljai az országhatárok feloldását, az egyes országok és a bennük élő népek összekapcsolódását jelentik. Kibontakozóban van egy folyamat, amelyben kisebb szerepük lesz a politika által megrajzolt, sokszor mesterséges határoknak. Az elválasztó határok helyett az együttműködés új kereteit a közös kulturális és értékkörök jelentik majd.

Az ezredfordulón az is felelősségünk része, hogy e célokat ne csak felismerjük és megfogalmazzuk, hanem képesek is legyünk azok elérésére. Ehhez olyan szilárd érdek-, érték- és érvrendszerre van szükség, amely egy új történelmi korszakban is biztos támaszul szolgál független nemzeti létünkhöz. A gyenge, gazdasági erejükben és nemzeti értékeikben elsorvadt országok egy integrációba lépve még gyengébbek lesznek, a nagyobb közösség olvasztótégelyében feloldódnak.

A nemzeti összetartozásukban, kohéziójukban erős nemzetek az Európai Unió közösségébe lépve még erősebbek lesznek, az érdekek és a közös értékek összekapcsolódásából új, hozzáadott értékeket meríthetnek.

Ezért is állítható, hogy egy ország számára a csatlakozás előtti időszak nagyon fontos. Ekkor követhet el később már pótolhatatlan mulasztásokat, de nagy lendületet is vehet a felkészülés időszakában. Ekkor erősítheti meg nemzetgazdaságát, teheti versenyképessé önmagát. Ekkor készítheti fel polgárait, iskolásait, egyetemi hallgatóit, dolgozóit, nyugdíjasait, családjait, vállalkozóit, valamint falvait, városait, régióit és az egész országot az új környezetben való eligazodásra, helytállásra, a korábbinál nagyobb körben és keretekben a kulturális, szociális, gazdasági értékek növelésére, befogadására, átvételére.

A nemzetközivé váló világ mind ideológiájában, mind gyakorlatában az országhatárok feloldását, megszűnését hirdeti. Erős nemzeti, gazdasági és kulturális lét nélkül a világgazdaság önmagában a nemzetet összetartó erők és terek szétfeszítésére és feloldására irányul. A transznacionális vállalatok létrejöttével és az egész világot uralni kívánó törekvéseikkel a nemzetgazdaságoknak is számolniuk kell.

A XXI. század eleje a nemzetközivé váló világ kora. Közös feladatunk, hogy a magyar nemzet összetartó erejének és versenyképességének növelésével megszilárdíthassuk helyünket ebben a világban. A külvilágtól való elzárkózás nem megoldás: csak a világszintű gazdasági versenyben való helytállás biztosíthatja nemzetünk jövőjét.

A világ változó feltételeihez az Európai Unió saját akaratából – az Európai Unión belül működő nagyvállalatok önálló politikai erejéből adódóan is – folyamatosan alkalmazkodott az elmúlt évtized során. Hivatalosan és leglátványosabban azonban a 2000 márciusában Lisszabonban hozott döntéseivel deklarálta e törekvését.

A lisszaboni döntések egyaránt célozták az Európai Unió technikai felzárkózását a világszintű versenyben és a közös értékrenden alapuló új Európa programját. Az információs társadalomhoz való gyors felzárkózás meghirdetése mellett azonos erővel hangsúlyozták a szociális Európa megvalósítását.

Saját fejlődésünk, politikánk és gazdaságpolitikánk szempontjából is alaptörvény: az értékek megteremtéséhez és megőrzéséhez a gazdasági erő és a vele járó politikai hatalmi tér birtoklása alapfeltétel. Végső soron e két tényező egymáshoz való viszonya dönti el, hogy e fejlődésben a technikai szemlélet lesz-e a meghatározó, vagy e technikák birtoklása mellett biztosítható-e saját nemzeti fejlődésünk feltétele is.

Ha kissé megkésve is, a polgári átalakulást követő évtized zárásakor, a kilencvenes évek végén ezért fogalmazódott meg az a felismerés, hogy az európai harmonizációs programokhoz illeszkedve, azokkal a lehetséges mértékben összekapcsolódva ki kell alakítani saját – nemzeti jelenünket és jövőnket erősítő – programunkat. Ezt a célt szolgálta a Széchenyi Terv.

Úgy tűnt, a magyar nemzeti fejlődésben a Széchenyi Terv lehet a kerete és alapja az Európai Unióba, a globalizált világba illeszkedő, annak korlátait és lehetőségeit figyelembe vevő, de értékeiben, gazdasági és társadalmi tartalmában mégis önálló, összetartozásunkat erősítő programnak. A Széchenyi Terv valódi esélyt kínált a magyar gazdaság megerősödésére. Segítségével két év alatt az ország minden második településén új beruházás és új fejlesztés valósult meg.

A XXI. század elején nem a nemzeti fejlődés válik az Európai Unióhoz való csatlakozás és világgazdasági versenyképességünk megteremtésének eszközévé, hanem fordítva: az európai csatlakozással nyerhető többleterő lehet az elősegítője nemzeti fejlődésünknek. Ezért fontos tudatosítanunk a magunk számára: a globális világ és az Európai Unió elismeri az önálló nemzeti fejlődés jogosságát, és felismerte, hogy saját hatalma is csak tagjainak nemzeti önazonossága elismerésével növekedhet.

Magyarország nem emelhető ki ebből a nemzetközi világrendből. Része „kívülről”, mint egy szuverén ország; és része „belülről”, mint az országban a polgári átalakulás óta létrejött és működő, a nemzetgazdaság teljesítményéhez is hozzájáruló nemzetközi vállalatok hazája. E vállalati, pénzügyi világ nemzeti létünk részévé vált akkor is, ha ma még kevésbé vállalja nemzeti céljaink képviseletét, a hazánkkal való természetes közösséget. Mivel mindez nemzeti és társadalmi érdek, a politikának, ezen belül a gazdaságpolitikának, sajátos eszközrendszerével kell elősegítenie ezt a folyamatot.

Ebből következik az állami felügyelet alatt álló, még meglévő magyar nagyvállalati kör kiemelkedő felelőssége és szerepe. Ez a szerep csak egy új együttműködés keretei között válhat a XXI. századi polgárosodást meghatározó tényezővé. Mindenekelőtt „egymásra kell találnia” a gazdaságpolitikának és a magyar nagyvállalati körnek. Joggal várható el, hogy egy átmeneti évtized után a belső piacon egyenlő esélyei, versenyfeltételei legyenek a magyar vállalatoknak. A megerősödött magyar nagyvállalatok biztos bázisai lehetnek a kis- és középvállalkozói réteg sokáig késleltetett és most ismét késlekedni látszó erősödésének.

Végső soron ez az erősödő forrásokra alapozott gazdasági fejlődés biztatóbb jövőt és életfeltételeket hozhat a rendszerváltás veszteseinek, a munkából már kivált idős korosztályoknak, az elszegényedett, munkanélkülivé vált, vagy a képességüknél alacsonyabb megbecsültségű munkát vállalni kénytelen pályakezdőknek, azaz rendkívül széles társadalmi körnek.

A magyar társadalom akkor fogadja el az európai uniós tagságot, ha érzékeli, hogy az újonnan befogadandó értékek rokonságban állnak a nemzet értékeivel és céljaival. Fontos, hogy az egyes társadalmi csoportok és az emberek külön-külön és együtt is érezzék és tudják: a csatlakozással egyrészt adunk, de talán még többet kapunk nemzeti fejlődésünk és értékeink kiteljesítéséhez. Ez biztosíthatja a nemzet határokon átívelő újraegyesítését, valamint a szomszédos országokkal való hatékony együttműködést is.

Európa újraegyesítése megköveteli céljaink világos megfogalmazását, ha kell, elkülönítését az összeurópai céloktól, valamint a nemzeti és az európai érdekek és értékek találkozását.

Milyen Európát szeretnénk?

„Európát nem lehet egy csapásra vagy egyszerű egyesítéssel megteremteni. Olyan konkrét tények nyomán jöhet csak létre, amelyek először a szolidáris cselekvést teremtik meg. Európa az általánosan érvényes demokrácia megvalósítása” – mondta Robert Schuman francia kereszténydemokrata külügyminiszter 1950. május 9-én.

Az Európai Unió nem hagyományos államszövetség, nem is nemzetközi szervezet. Olyan közösség, amelynek polgárai nem egy nagy politikai döntéssel, hanem gazdasági, politikai és egyéb szerződések, megállapodások, határozatok következményeképpen, évtizedek alatt váltak egy hatalmas gazdasági, majd politikai alakulat tagjaivá, alkotóivá és haszonélvezőivé. Az unió fokozatosan vált azzá a gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális közösséggé, aminek mi is hamarosan tagjai leszünk.

Hazánk uniós csatlakozása számunkra azt jelenti, hogy nem megérkezünk, hanem hazatérünk Európába. A magyar nemzet, a magyar kultúra, a magyar történelem mindig is része volt Európának. Még akkor is, amikor erőszakkal kiszakították belőle. Ezt legékesebben 1956-os forradalmunk bizonyította az egész világ számára.

Az Európai Unió nem statikus államszövetség, hanem folyamatosan változó, alakuló, egyre szorosabban együttműködő államok együttese, mely bővülő kereteivel egyre több államot fogad magába, s így egyre nehezebben működnek azok a döntéshozatali mechanizmusai, amelyek eredetileg, a kezdetekkor hat állam együttműködését szolgálták.

A kilencvenes évek eleje óta egyre több vita folyik az integrációs folyamatok hatékony intézményi és döntéshozatali rendszerének létrehozásáról. A probléma gyökere abban van, hogy a nemzeti érdekérvényesítésnek és a szupranacionális közösségi politikáknak a sajátos „egyvelege és egyensúlya” mára egy lassú, kevéssé átlátható döntéshozatali rendszert eredményezett. Az Európai Unió küszöbönálló bővülésétől függetlenül is szükséges az intézményi és döntéshozatali rendszer átalakítása.

„Ha Európát polgárainak elégséges támogatása nélkül akarjuk felépíteni, létrejöhetnek ugyan közösségi vívmányok, de valódi közösség nem jöhet létre. Európa csak akkor lesz valóban a polgárok Európája, ha a polgárok közreműködésével jön létre” – mondta Wilfried Martens az Európai Néppárt kongresszusán.

Közös, emberléptékű Európát. Olyan Európát, amelyet minden polgára magáénak érez, ahol a kitűzött célokkal a polgárok egyetértenek, azok alakításában részt vesznek, ahol a jogszabályrendszert és az intézmények működését a polgárai értik, támogatják. Részt kell vállalnunk annak átgondolásában, hogyan működtethetnénk a mostaninál átláthatóbban, a polgárokhoz közelebb hozva a közös európai intézményrendszert.

Felelős Európát, ahol a közös intézmények jogosítványai egyértelműek, világos munkamegosztással és demokratikus felhatalmazással dolgoznak. Az unió döntései a polgárok életkörülményeit döntően befolyásolják. Elengedhetetlen, hogy az európai polgárok hallathassák hangjukat és közreműködhessenek az európai célok kitűzésében és a döntések meghozatalában.

Hatékony Európát. Az unió hatékony működtetéséhez a föderális és a kormányközi elemeknek olyan ötvözésére van szükség, amely egyszerre biztosítja az unió működésének hatékonyságát, a világban elfoglalt helyének megerősítését és a szubszidiaritás elvének következetes figyelembevételét és alkalmazását.

Azokat a feladatokat és jogosítványokat kell és lehet európai szintre telepíteni, amelyek ott a polgárok érdekében hatékonyabban megoldhatók, gyakorolhatók.

Versenyképes Európát. Az unió bővítése hozzá fogja segíteni Európát, hogy megfelelhessen a XXI. század követelményeinek. A kibővítés többletforrás az unió számára, aminek segítségével sikeresen nézhet szembe a globális kihívásokkal.

A közös értékek Európáját. Két évezred tudása, tapasztalata sűrűsödik össze a világnak ezen a táján. Az „öreg kontinens” egész szellemi öröksége meghatározza történelmünket, mindennapjainkat, és megalapozza jövőnket is. Európa elsősorban nem földrajzi fogalom, hanem közös értékrend, szilárd érdekközösség. Ezekre az alapvető európai értékekre épülnek az unió szerződései, erre épül egész normarendszere.

A kisebbségek képviselete is jelenjen meg a jövő Európájában. A nemzeti és etnikai kisebbségek védelmének mind az Európai Unió joganyagában, mind intézményrendszerében jobban kellene tükröződnie, illetve meg kellene jelennie. E probléma még hangsúlyosabban vetődik fel a küszöbönálló bővítésre való tekintettel, mivel az újonnan csatlakozó országok igen nagyszámú nemzeti és etnikai kisebbséget visznek az unióba. Ezért kezdeményeztem az Európai Konventben egy új uniós intézmény, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Bizottsága felállítását. Ez az új bizottság az EU már létező két tanácsadó szerve, a Gazdasági és Szociális Bizottság, illetve a Régiók Bizottsága mintájára jönne létre, hozzájuk hasonló felépítéssel és jogosítványokkal.

Én olyan Európában szeretnék élni, amelyben a népek, kultúrák, hagyományok sokszínűsége biztosított, a nemzetek és régiók Európájában. Ebben az Európában őrizhetjük meg ezeréves államiságunkat, biztosíthatjuk nemzeti létünket és gyarapodásunkat, valósíthatjuk meg nemzetünk határokon átívelő újraegyesítését. A magyar nemzet elsősorban szellemi gazdagságával járulhat hozzá Európa gazdagításához. Célunk a kulturálisan sokszínű, gazdag és termékeny Európa megőrzése. Csak ilyen Európa képes a kultúrákat pusztító globalizációs törekvéseknek ellenállni.

Az Európai Unió a polgári Magyarország számára azt jelenti, hogy csak egy erős, önmagát becsülő, értékeire büszke, lehetőségeit kiaknázni képes, felkészült nemzet, felkészült Magyarország léphet be az unióba a siker reményében.

Ugrás a lap tetejére

Az európai alkotmány

Az Európai Konvent

Felszólalás az Európai Konventben Európa jövőjéről I.

Brüsszel, 2003. március 22.

Elnök Úr! Tisztelt hölgyeim és uraim!

A XX. század megannyi szenvedést hozott Európa népei számára, azonban az utóbbi évtizedben a szabadság és a demokrácia győzedelmeskedett az elnyomás és a diktatúra fölött. Az új évszázad kihívása az, hogy Európa miként szervezhető át sikeresen, illetve az újraegyesített Európa hogyan nézzen szembe a XXI. század kihívásaival.

Meggyőződésem, hogy Európa előtt fényes jövő áll. Európa inkább egy gondolkodásmódot, értékközösséget jelent, nem pusztán egy földrajzi térséget. Az unió alapdokumentumai és jogszabályai ezen közös európai alapértékekre épülnek. Európa életre hívásának oka nem más, nem több, és semmi esetre sem kevesebb, mint a háború bármely formájának elutasítása ezen a kontinensen. Európa születése világos üzenettel bír.

Európa egysége a békéről szól. Európának a második világháború lezárásával arra a kérdésre kellett választ találnia, hogy visszatér-e a nemzeti érdekek és befolyásolási övezetek rendszeréhez, ami végső soron a két világháborúhoz vezetett, vagy alkot valami újat – egy egyesült Európát.

Legyen szó akár Schengenről, a bővítésről vagy az euró hullámvölgyeiről, a kérdés ugyanaz marad: Európa stabilitása.

Milyenné kell válnia Európának?

Egy emberi léptékű, közös Európa. Egy Európa, amely a miénk. Amelyet minden állampolgár a magáénak érez, ahol a polgárok értik és támogatják a jogrendszert és az intézmények működését.

Egy felelősségteljes Európa, ahol a közös intézmények hatáskörei jól elkülöníthetők, továbbá egyértelmű feladatmegosztással és demokratikus felhatalmazással rendelkeznek.

Egy cselekvőképes Európa, amelyben az unió köteles hatékonyan működni. .

Egy versenyképes Európa

A közös érdekek Európája. A világ azon része, ahol a 2000 év alatt felhalmozott tudás és tapasztalat összpontosul.

A nemzetek, nemzeti kisebbségek és régiók Európája. Ahol minden korábbinál szorosabb együttműködéssel az európai nemzetek identitása megőrizhető és tovább erősíthető. Európa ereje éppen a sokszínűségében, a nyelvek, kultúrák és szokások különféleségében rejlik. .

Európának ki kell bővülnie!

Európa jelenlegi formája a hidegháború logikáját tükrözi. A hidegháború végével azonban ez a mesterséges felosztás értelmét vesztette. Ahhoz, hogy Európa versenyképes legyen és szembe tudjon nézni a világ kihívásaival, vissza kell nyernie integritását.

Európának igazságosnak kell lennie. Ahhoz, hogy Európa stabillá váljon, olyan rendszerekre kell támaszkodnunk, amelyben minden egyes tagállam, legyen az kicsi vagy nagy, régi vagy új, egyenlőnek érzi magát. Minden egyes tagállam otthonaként tekinthessen Európára!

Európa nem lehet és nem is lesz olvasztótégely!

A kulturális sokszínűség mindig is az európai identitás alapja volt. Egyetlen ország politikai elitje sem tudott a nemzetek identitásának figyelmen kívül hagyásával közös Európa-képet alkotni. Európának a jövőben is gondosan meg kell őriznie az egyensúlyt a nemzeti önazonosság és az európai identitás között, amelyre mindig a változatosság lesz jellemző.

Hölgyeim és uraim!

A politika az alkotásról szól. Kreativitásunk abban a képességünkben rejlik, hogy tudunk álmodni. Az alkotás a dolgok elképzelésével kezdődik. A teremtés lehetősége az, ami a politikát vonzóvá és izgalmassá teszi. Néha létre kell hozni azt, aminek a részévé akarunk válni. A mi esetünkben ez az újjáegyesített Európa jövőjét jelenti. A politika szerepe, hogy valóra váltson egy álmot. A folyamat gyötrelmes ugyan, az álom azonban megvalósítható. .

Egyetemi hallgatóként mertem nagyot álmodni: legyen vége a kommunizmusnak. 1990-ben, a kommunizmus összeomlásakor még mindig mertem nagyot álmodni: Magyarország és a többi ország csatlakozzon Európához. Azt mondják, a jövő nem olyasmi, amibe belépünk, hanem valami, amit mi magunk hozunk létre. Ezek az évek történelmi jelentőséggel bírnak Európa jövőjének magalkotásakor. Szeretném látni, hogy az álmom, az álmaink valóra válnak.

Köszönöm a figyelmet.

(Fordítás angolból)

Ugrás a lap tetejére

Egy fideszes európai parlamenti képviselő

Magyarok az Európai Unióban

Távolodó Európa

Válasz Simó Endre „Neoliberális vagy szociális unió?” címmel a Népszabadságban megjelent cikkére, Népszabadság, 2007. szeptember 24.

Simó Endre Neoliberális vagy szociális unió? címmel a Népszabadságban megjelent cikke (szeptember 4.) számos tévedést tartalmaz. Ez önmagában nem ok arra, hogy az ember reagáljon rá, hiszen mindenkinek joga van tájékozatlannak lenni és ezt a nyilvánosság elé tárni. A szerző ezzel egyidejűleg azonban megvádolja a Fideszt, hogy az alkotmányos szerződés tervezetének jóváhagyásával – amely tervezetet a júniusi állam- és kormányfői találkozó óta reformszerződésnek hívnak – szentesíti az MSZP gazdaság- és szociálpolitikáját. A szerző végső következtetéseivel azonban egyetértek: valóban erősíteni kell ma Magyarországon a szociális jogokat, a mai kormányzat szélsőségesen antiszociális intézkedéseivel szemben össze kell fogni az emberi és szociális jogok érvényesítése érdekében.

A reformszerződés tervezetének megszületéséig az Európai Közösség korábbi szerződései a gazdaság- és monetáris politika, valamint a versenypolitika összehangolását tekintették a legfontosabbnak. Az Európai Közösség létrehozásának fő célja az európai piacok összehangolása volt. A szerző által számon kért foglalkoztatás- és a szociálpolitika területén megfogalmazott célkitűzések csak kiegészítő szerepet játszottak, ami azt jelenti, hogy tagállami hatáskörben maradtak.

A szerző állításával ellentétben a reformszerződés tervezete ehhez képest előrelépést jelent egy szociális unió irányába, és lényegesen nagyobb hangsúlyt helyez a szociális területeken fennálló felelősségekre és feladatokra. A tervezet fő célkitűzése szerint „az EU tevékenyen előmozdítja Európa fenntartható fejlődését, amelynek alapja a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés és az árstabilitás, egy magas versenyképességgel rendelkező, a teljes foglalkoztatás és a szociális haladás irányába mutató szociális piacgazdaság, továbbá a környezet minőségének megőrzése és védelme”. A tervezet azt is leszögezi, hogy „az unió küzd a szociális kirekesztés és a diszkrimináció ellen, ösztönzi és előmozdítja a szociális igazságosságot és védelmet, a nők és a férfiak egyenjogúságát, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét”. A szerző aggódik, hogy a Fidesz miként tud azonosulni majd az új szerződés szövegével. A fenti szöveg tükrében én úgy látom, a kérdés az, hogy vajon mit szól ehhez az MSZP. Hogyan kívánja feloldani az ellentmondást a kormányzati politika és az Európai Unió új reformszerződése között?

Ami a szerző által felvetett közszolgáltatásokat, például az oktatást és az egészségügyet illeti, a reformszerződés tervezete nem hoz változást a korábbi uniós szabályozáshoz képest. A fogyasztók eltérő igényeire, a földrajzi, szociális és kulturális különbségekre tekintettel a közszolgáltatások megszervezése a jövőben is a tagállamok felelőssége. Ugyanakkor közös európai értékként fogalmazza meg a tervezet a magas szintű minőség, biztonság és hozzáférés szavatolását és a nemzeti, regionális és helyi hatóságok alapvető szerepének fenntartását.

A szerzővel ellentétben én úgy látom, hogy a Gyurcsány-kormány oktatás-, egészségügyi és társadalombiztosítási politikáját az európai reformszerződés semmilyen tekintetben nem szentesíti. Az Európai Unió alapszerződése sokféle társadalmi modell működését teszi lehetővé. Amit ma Magyarországon az MSZP–SZDSZ akar, az a kisebbségben lévő európai modell. Az EU tagállamainak jelentős többsége nem azonosul a kormánykoalíció által favorizált, szélsőségesen antiszociális társadalmi berendezkedéssel. Egyet azonban az EU nem fog tenni: nem sérti a nemzeti szuverenitást, tehát nem „szól bele” abba, ami a magyar kormány és a Magyar Országgyűlés kompetenciájába tartozik.

Az EU Alapjogi Charta tekintetében a szerző szintén rossz következtetésre jut. Az alkotmány világosan kimondja, hogy a charta a tagállamok számára jogilag kötelező erővel fog bírni, kivéve az Egyesült Királyságot. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió állampolgárai a chartában foglalt alapvető – köztük szociális – jogoknak az EU intézményei általi biztosítását a nemzeti bíróság előtt is kikényszeríthetik e jogok megsértőivel szemben.

A reformszerződés tervezett szövegének ismeretében világos, hogy a magyar kormány szembemegy az abban megfogalmazott közös európai célokkal és értékekkel. Európa az ellenkező irányba halad, mint az MSZP–SZDSZ-kormány. A Fidesz továbbra is támogatja a tervezetben megfogalmazott gondolatokat. Simó Endre pontatlan és téves érvek alapján jutott helyes végkövetkeztetésre, de ez még mindig jobb, mintha a végkövetkeztetés is helytelen lenne.

Ugrás a lap tetejére

Európai parlamenti munka

„Chief Whip”

Szájer József honlapja, 2012. január 23.

Az Európai Parlamentben a Néppárt rendelkezik a legnagyobb képviselőcsoporttal, a frakciónk álláspontja – létszámából fakadóan –kulcsfontosságú az egyes bizottsági és plenáris szavazások során. A néppárti frakció alelnökeként 2009 óta én felelek a képviselőcsoport jogalkotási munkájáért, amely egyaránt magába foglalja a jogalkotási koordinációt, egyeztetést, valamint a jogalkotási munkaprogram és stratégia kialakítását. Továbbá „Chief Whip”-ként az én tisztem a képviselőcsoport szavazási fegyelmének biztosítása, amely abban nyilvánul meg, hogy a plenáris szavazások során a teljes néppárti képviselőcsoport számára én mutatom a követendő álláspontot. A Néppárt célja egy, a közös európai értékeken, hagyományokon és kultúrán alapuló, meghatározó politikai súllyal rendelkező európai egység megteremtése. Azonban mivel a magyar néppárti képviselőcsoport aktívan dolgozik hazánk érdekeinek előmozdításán, az Európai Parlamentben is saját nemzeti érdekeinket képviseljük, így előfordul, hogy a magyar Fidesz–KDNP-delegáció álláspontja eltér a néppárti állásponttól. Annak érdekében, hogy alelnöki tisztségemből fakadó kötelezettségem miatt ne kerüljek önellentmondásba, azokban az esetekben, amikor a név szerinti, gombnyomásos szavazások során a frakció másképpen szavaz, mint a magyar képviselők, akkor közvetlenül nem veszek részt a szavazásban. Vagyis nem nyomom meg a szavazógombot, de feltett kézzel jelzem a néppárti frakciónak a korábban közösen eldöntött szavazási álláspontot.

Ugrás a lap tetejére

Az értékekről itthon és Európában

A soproni díszpolgári cím átvétele

Ünnepi beszéd, Sopron, 2010. december 12.

Tisztelt Fodor Tamás polgármester úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtestület! Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves soproniak!

Az ember szülőföldjét nem választja. A szülőhelyét, ugyanúgy, mint a szüleit, az ember a Gondviselőtől kapja. Ezért ahhoz különös tisztelettel és elkötelezettséggel kell viszonyulnia.

Akinek a Jóisten Sopront adta szülőhelyül, az igencsak kiváltságosnak mondhatja magát. Sopron minden szülöttjét kötelezi. Ez a kötelem abból a több évszázados soproni szellemiségből ered, amely a leghűségesebb várossá tette Sopront.

1277-ben az idegen hódítókkal szembeni bátor kiállással érdemelte ki Sopron a szabad királyi városi rangot. A ,,hűség” és a nemzet szeretetének szellemisége győzött 1921-ben, amikor a soproni polgárok újból megmentették Sopront a hazának. És a szabadságszeretet soproni szellemisége győzött 1989-ben, amikor a kettéválasztott Európa egyesítéséhez vezető folyamatban Sopron polgárai világtörténelmet írtak.

Sopron a szabadság városa. A mi városunk sosem elégedett meg azzal, amit külső erők kiszabtak számára, a sorsfordító pillanatokban mindig maga vette kezébe a sorsát, és a polgárok összefogásával, a szabadság erejével elérte célját.

Az élet egyik legnagyszerűbb és legmegtisztelőbb feladatának mindig is azt tartottam, hogy egy évtizeden át Sopron országgyűlési képviselője lehettem. Szülőhelyem, lakóhelyem polgárainak felhatalmazása és bizalma erőt ad a legnehezebb feladatok megoldásához is egy olyan időszakban, olyan korszakban, amikor alapvető és gyökeres változást kell végrehajtani Magyarországon és Európában.

De Sopron nemcsak város, hanem otthon is.

Az első anyai tekintet, apai bátorítás, az első lépések, az első tanítási nap, az iskolák, a tanítók és tanárok, küzdelmek, sikerek és a kudarcok elválaszthatatlanul kötnek Sopronhoz. Olgi néni, aki írni tanított, Emma néni, aki megtanított fogalmazni. Szalai vagy Bödőcs tanár úr, aki felnyitotta a szemem. Az a rengeteg segítő kéz, amelyet a családomat ért tragédia után a soproni pedagógusok közössége nyújtott felénk.

De nem felejtem azt a támogatást sem, amelyet akkor kaptam a várostól, az 1990-es önkormányzati törvény tárgyalásakor ahhoz, hogy Sopron megyei városi rangot kapjon, vagy amikor az Orbán-kormány ünnepi rendeletben a Hűség Napjává nyilvánította december 14-ét. Köszönöm azoknak, akik itteni képviselői munkámat hosszú éveken át segítették, Kardos Józsefnek és Molnár Ágnesnek.

Tisztelt ünneplő közösség!

Horváth Zoli bácsi, a legendás levéltáros szavaira ma is emlékezem. Ő arról beszélt a tízéves soproni idegenvezető tanoncnak, hogy alig száz éve hogyan lobbizott egy soproni képviselő a városáért, amikor egy nagy csokor virágot küldött egy pesti miniszter feleségének. Őtőle tanultam meg, micsoda kiváltság soproninak lenni, ahogy Tamási Áron Ábelje tanulta meg, hogy az életben az a legfontosabb, hogy valahol otthon legyünk benne. Én akárhol is vagyok a világban, mindig Sopronban vagyok otthon!

Ennek a felemelő címnek az ünnepi átadása soha vissza nem térő alkalmat teremt számomra arra, hogy szülővárosomnak, minden polgárának megköszönöm, hogy elindulásomat, munkámat segítette, annak bármilyen formában támogató részese volt. Sopron útravalója és meg-megújuló biztatása nélkül nem ugyanazt az utat járnám. Köszönöm a támogatást feleségemnek, Handó Tündének, és lányomnak, Fanninak.

A megtisztelő díjat, Sopron legnagyobb kitüntetését köszönöm. Tudom, hogy Sopron vezetői bölcs emberek. Remélem, döntésük találkozik a város polgárainak egyetértésével. De aki ilyen döntést hoz, és egy élete delén járó embernek ítéli a magas elismerést, kockázatot is vállal, hisz a díjazott tovább él és dolgozik, gyarló ember, aki hibákat is fog elkövetni. Egy dologban azonban biztosak lehetnek. Ígérem, hogy a jövőben is mindent meg fogok tenni, ami rajtam áll a városom, Sopron érdekében. Ez a kitüntetés új erőt ad ahhoz ami előttem áll! Újabb kötelékkel erősít a városhoz.

Tisztelt soproniak!

Sok munka vár még ránk, és hogy azt el tudjuk végezni, az eddiginél is erősebb elkötelezettségre és összefogásra van szükség. A világ válságban, Magyarország bajban van. De van iránytűnk és erőnk, s tudjuk, merre vezet az út egy jobb, együttműködőbb ország felé.

Vannak közös nemzeti és soproni céljaink. Ezek eléréséhez használjuk a szeretet, az összefogás, a hit és a hűség erejét!

Ha erre figyelünk, talán szebb és jobb lesz a világ, amelyben élünk.

Köszönöm a díjat, azt alázattal és szeretettel elfogadom.

Ugrás a lap tetejére

Árral szemben

Új Magyarország, új kihívások

Hallgattassék meg a másik fél is!

Meghallgatás az Amerikai Szenátus Helsinki Bizottsága előtt, „Merre halad a magyar demokrácia?” címmel, Washington, 2013. március 22.

Tisztelt Cardin Elnök Úr, Smith Társelnök Úr, az Amerikai Helsinki Bizottság tisztelt tagjai, hölgyeim és uraim!

Megtisztelő megjelenni önök előtt, hogy megosszam gondolataimat a magyar demokrácia helyzetéről. A jelenleg kormányon levő Fidesz alapító tagja vagyok, mely az első ellenzéki szervezet volt a rendszerváltás idején, 25 évvel ezelőtt. Ugyanakkor Magyarország állampolgárai által közvetlenül megválasztott EP-képviselő is vagyok. A Magyar Országgyűlés tagjaként részt vettem majdnem minden jelentős alkotmányos változtatásban az elmúlt húsz évben. Nemrégiben az a nagy megtiszteltetés ért, hogy a jelen meghallgatás témáját képező új magyar Alaptörvényt előkészítő bizottság elnöke voltam.

Szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarország alkotmányos demokrácia, amely tiszteletben tartja a jogállamiságot és az állampolgári jogokat a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás óta. Bárkit, aki ennek az ellenkezőjét állítja, szívesen látunk Magyarországon, hogy saját tapasztalatot szerezzen, megtudjon néhány dolgot nehéz történelmünkről és a közelmúlt eseményeiről, valamint megkérdezze magukat a magyarokat. Szeretném ezt a meghívást felajánlani az Amerikai Helsinki Bizottság tagjainak is.

Magyarország ezeréves alkotmányos tradícióval rendelkezik, amely az egyik leghosszabb Európában, és melyre országunk nagyon büszke. A történeti alkotmány egyik legfontosabb darabja, az Aranybulla („a magyar Magna Charta”) 1222-ig nyúlik vissza. Magyarország büszkélkedhet az egyik legrégibb dokumentummal a vallásszabadságról is, mely a XVI. században keletkezett tordai nyilatkozat. Alkotmányunk ezen történelmi jelentőségű eredmények útját követi. Célja megőrizni az ezeréves alkotmányos kontinuitást, mely 1944-ben megszűnt hazám náci, majd szovjet megszállása miatt.

Mint törvényhozói jogokkal felruházott személy, szeretném kifejezni elismerésemet, hogy a magyar nemzet történeti jelentőségű, szuverén alkotmányozó folyamata iránt érdeklődnek. Nagy csodálója vagyok az önök alkotmányának, amely irányt mutatott saját alkotmányunk létrehozásában is. Nagyszerű, szabadságszerető nemzeteink választott képviselőinek mindig alkalmat kellene találniuk arra, hogy egyenlő feltételek mellett megvitassák nézeteiket és tapasztalataikat a nagy fontosságú ügyekről. És mi lehetne fontosabb egy nemzet alkotmányánál? És mi lehet jelentősebb egy nemzet függetlensége szempontjából, mint saját alkotmányának létrehozása? Önök több mint 200 éve nyerték el függetlenségüket Amerikában. Történelmünk során magyarok ezrei haltak meg országunk függetlenségéért, de végül mi is elnyertük kicsivel több mint húsz éve, mikor a szovjet megszállás véget ért. Én ott voltam akkor, ahhoz a generációhoz tartoztam, amely ezt elérte, és most a mi feladatunk mindezt megszilárdítani! Ezért is kell megérteniük nemzetünk érzékenységét a függetlenség és önrendelkezés tekintetében. Mi, magyarok, csakúgy, mint önök, amerikaiak, nemzetünk alkotmányát olyan demokratikus feladatnak tartjuk, melyet magunknak kell megvalósítanunk. Meghallgatjuk a jó szándékú tanácsot, és tanulunk mások tapasztalataiból, éppen ezért is vagyok most itt. Az önálló döntés jogához azonban ragaszkodunk. Ez az a demokrácia és önrendelkezés, amiért olyan sokáig harcoltunk.

Azt az alapvető üzenetet hozom, hogy nincs okuk aggodalomra. Magyarország elkötelezett a demokrácia és a jogállamiság iránt. Részemről a legfőbb gondolat az, hogy a legújabb módosítás nem tartalmaz semmilyen olyan lényegi elemet, melyet korábban ne próbáltak volna már ki a kompetens európai intézmények és szükség esetén ne módosítottak volna.

A 2010-es választásokon a Fidesz nyert ritka nagy fölénnyel, alkotmányozó, több mint kétharmados többséget szerezve az Országgyűlésben. A magyar állampolgárok döntése a mély gazdasági, társadalmi és politikai válságra adott válasz volt. A közpénzek rossz kezelése, az ellenőrzés alól kicsúszó államadósság, a közbiztonság összeomlása és a paramilitáris szervezetek gyakori felvonulásai is ennek a válságnak a tünetei voltak. Emellett az emberi jogok komoly megsértésének is tanúi voltunk a hatóságok részéről: ezek közül a legsúlyosabb a gyülekezési jog szabadságára vonatkozott 2006-ban. Ezekben a nehéz időkben a világ demokratikus közösségének támogatására számítottunk, hogy felszólaljanak az állampolgári szabadság állami elnyomásával szemben. A nemzetközi közösség azonban sajnálatosan szemet hunyt ezek fölött. A közrendet olyan megrázó események forgatták fel, mint roma honfitársaink rasszista indokból elkövetett sorozatgyilkosságai, amelyek előtt a hatóságok tétlenül álltak.

2010-ben mandátummal és felelősséggel ruháztak fel minket arra, hogy ennek véget vessünk: hogy átfogó reformokat indítsunk, ideértve egy új alkotmány elfogadását. Azaz hogy kijavítsuk demokráciánk röppályáját.

Az új alkotmány már régóta esedékes volt. Minden közép- és kelet-európai ország, Magyarországot leszámítva, már jóval korábban elfogadta demokratikus alkotmányát, míg Magyarországnak a módosított, kifejezetten átmeneti, 1949-es sztálini alkotmánnyal kellett együtt élnie. Számos próbálkozás ellenére a korábbi kormányok és országgyűlések vagy a kellő többség, vagy pedig a politikai akarat hiányában nem voltak képesek arra, hogy teljes mértékben új alkotmányt fogadjanak el.

Magyarország, mint az Európai Unió és a szélesebb euroatlanti közösség tagja, olyan alkotmánnyal rendelkezik, mely tiszteletben tartja és előmozdítja a demokrácia és a jogállamiság értékeit. Az alkotmányos törvényhozási folyamat nagy részét politikai viták kísérték, és a kompetens európai intézmények jogi felülvizsgálatot is folytattak. Például a kezdetektől fogva nagy vitát váltott ki az alkotmány életet és családot védő alapkoncepciója. Az új Alaptörvényt az Európa Tanács Velencei Bizottsága részletesen is megvizsgálta, és üdvözölte „azon erőfeszítéseket, amelyeket a kormány tett annak érdekében, hogy az alkotmányos rend összhangban legyen a közös európai demokratikus értékekkel és normákkal, illetve hogy az alapvető szabadságokat és jogokat a nemzetközi joggal összhangban érvényre juttassa”, és azt is megjegyezte, hogy „a jelenlegi parlamenti rendszer és az ország kormányzási formája […] megőrzésre került”. Habár az Európai Bizottság négy kötelezettségszegési eljárást indított bizonyos sarkalatos törvények tekintetében az Alaptörvény elfogadását követően, sohasem kérdőjelezte meg magát az Alaptörvényt. (Az EU Szerződés 4. cikkelye szerint az unió „tiszteletben tartja” a tagállamok alkotmányos szuverenitását.) A magyar kormány együttműködött és minden szabályt tiszteletben tartott az eljárások során. Módosította a médiatörvényt és a bírósági törvényt a Bizottság kérésére.

Néhány szó az utolsó, negyedik módosításról: az előző héten elfogadott, úgynevezett negyedik módosítás rendelkezéseinek 95 százaléka már életbe lépett az új alkotmány elfogadása óta. Nem állt szándékunkban megváltoztatni az Alaptörvényt ennyire röviddel az elfogadása után, de az Alkotmánybíróság technikai okokra hivatkozva megsemmisítette az Átmeneti rendelkezések egy részét. Valójában az Átmeneti rendelkezések, melyek szintén kétharmados többséggel kerültek elfogadásra és így ugyanolyan felhatalmazást élveztek, mint maga az Alaptörvény, néhány olyan alkotmányos rendelkezést tartalmaztak, melyeket a bíróság szerint magába az Alaptörvénybe kell áthelyezni. Azaz az Alkotmánybíróság megállapította – „a belefoglalási kötelezettség” német alkotmányos doktrínája alapján –, hogy az alkotmányt egy egységes jogszabályba kell foglalni. Alapvetően tehát csak át kellett másolni az Átmeneti rendelkezéseket az alkotmány főszövegébe. Emiatt alakult ki a módosítás jelenlegi hosszúsága. Ugyanakkor itt egy korántsem új szövegről van szó. A negyedik módosítás az Alkotmánybíróság megállapítása alapján készült, és semmiképp sem az ellen, ahogy azt egyes félrevezető kritikai hangok állítják.

Hadd ejtsek néhány szót az új elemekről. Az egyes, ennek hanyatt-homlok ellentmondó megállapítások ellenére a negyedik módosítás nem csökkenti az Alkotmánybíróság hatáskörét, sőt, tovább bővíti azt. A legfelső bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek is jogot biztosít arra, hogy kezdeményezze a törvények alkotmányos felülvizsgálatát. Hatályon kívül helyezi azokat az alkotmánybírósági döntéseket, amelyeket a bíróság az előző alkotmány alapján hozott, de a bíróság szabadon hivatkozhat korábbi saját ítélkezési gyakorlatára jövőbeli döntéseiben. Ugyanakkor a módosítás nem fosztja meg az Alkotmánybíróságot olyan hatásköröktől, melyekkel soha nem is rendelkezett: attól a hatáskörtől, hogy felülvizsgálja és megsemmisítse maga az alkotmány szövegét vagy az alkotmány módosításának egyes rendelkezéseit, hacsak nem eljárási alapon. Számomra a hatalmi ágak szétválása azt jelenti, hogy a bíróság értelmezi, de nem módosítja az alkotmány szövegét. Az alkotmány szövegének a megváltoztatására (vagy megsemmisítésére) irányuló hatáskör kizárólag az alkotmányozó hatalom, jelen esetben a Magyar Országgyűlés hatásköre. A negyedik módosító javaslat továbbá nagy előrelépés a tekintetben, hogy az Alkotmánybíróság működését átláthatóvá teszi azáltal, hogy megnyitja eljárásait a nagyközönség számára. Hozzátéve, hogy – számos európai országhoz hasonlóan – az eljárásban érintett feleknek biztosítani kell a jogot arra, hogy kifejtsék véleményüket az eljárásról, ezzel pedig megszűnjön a bíróság sokak által kritizált „black box” természete.

Ami az egyházak jogállását illeti, szeretném megismételni, hogy a kritizált törvénynek semmi köze sincs a vallásszabadsághoz vagy akár magához a valláshoz. Az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdése szerint az egyéni vagy közösségi vallásgyakorlás az egyéni és a vallási közösségek alapvető joga (anélkül, hogy bármiféle bejegyzésre lenne szükség). Ebben a tekintetben az Országgyűlés pusztán arra jogosult, hogy törvényben meghatározott kritériumok alapján eldöntse, hogy mely vallási közösség kaphatja meg azt a további jogot, hogy támogatásban részesüljön az adófizetők pénzéből. Ez bevált gyakorlat Európában, de ugyanakkor az egyházak listája nálunk szélesebb az európai átlaghoz viszonyítva. Tudom, hogy az önök alkotmányának első módosítása alapján az önök rendszere eltér az európai modelltől. A mi negyedik módosításunk egy fontos korrekciót tartalmaz: a (kétharmados) országgyűlési döntés ellen az Alkotmánybíróság előtt lehet fellebbezni eljárási hibára hivatkozva. Ez a módosítás az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata alapján került elfogadásra.

Ami a médiát illeti, nincs új hírem. Itt valódi sikertörténetről beszélhetünk, legalábbis ha pusztán a hazám szabad sajtójában nap mint nap megjelenő, a kormányt kemény kritikával illető beszámolók, cikkek és egyéb más megnyilvánulások számát tekintjük. Ha elolvassák ezeket, nem tapasztalnak semmiféle cenzúrát. Bárki, aki veszi a fáradságot, hogy a helyszínen ellenőrizze le a tényleges helyzetet, nem pedig pusztán szóbeszéd alapján, egyetért ezzel. Nem tudok semmiféle cenzúráról vagy olyan esetről, hogy újságírókat zaklatás érte volna a jelenlegi kormány három éve alatt. A médiatörvény tényleges célja az volt, hogy alkalmazkodjék az internet korához és ésszerűsítse a közmédiumok közpénzből történő finanszírozását. Nagy viták folynak olyan országokban is, mint az Egyesült Királyság, a megfelelő sajtószabályozást illetően. Ahogy korábban említettem, a médiatörvény néhány alkalommal módosításra került az Európai Bizottság és az Alkotmánybíróság kérésére.

Az antiszemita és rasszista megnyilvánulások aggodalomra adnak okot Magyarországon. Bár nem új keletű és sajnos Európa-szerte elterjedt ez a jelenség, minden ilyen eset sajnálatos és megszüntetése nagy elszántságot követel. A magyar kormány meg tud felelni ennek a kihívásnak. Orbán Viktor miniszterelnök több alkalommal is megerősítette, hogy a „zéró tolerancia” pártján áll az antiszemitizmus kérdésében.

Itt két, egymással szembenálló elvárással szembesülünk: harcolnunk kell a gyűlöletbeszéd ellen, ugyanakkor meg kell védenünk a véleménynyilvánítás szabadságát. Meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt. Az Alaptörvény negyedik módosításában alkotmányos alapokra kívántuk helyezni a civil eljárás lehetőségét mindazok számára, akiknek a vallási, etnikai vagy nemzeti közösségük méltóságát csorba éri. Lehet, hogy nem ez az egyetlen megoldása a problémának. Voltak kritikai hangok, de nem állhatunk tétlenül. A paradoxon illusztrálására hadd emlékeztessem önöket a kuruc.info esetére. A kuruc.info az Egyesült Államokban bejegyzett, magyar nyelvű weboldal, mely köztudottan faji gyűlöletre és erőszakra uszít és a magyar közönséget célozza meg. A magyar hatóságok hiába kérték bezárását az amerikai hatóságoktól. A válasz mindig az volt, hogy ez nem lehetséges a liberálisabb amerikai törvények szerint.

A magyarországi zsidó közösségek, melyek évtizedekig vártak erősebb jogi eszközökre a gyűlöletbeszéddel szemben, üdvözölték ezt a lépést. Köves rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője és a Tett és Védelem Alapítvány vezetője a negyedik módosítás erről szóló részét „a közösségek méltóságának védelme felé tett történelmi lépésnek” nevezte.

A politikánk összhangban áll a múlthoz való egyértelmű viszonyunkkal. Az első Orbán-kormány volt az, amelyik létrehozta a Holokauszt Emlékközpontot Budapesten, bevezette a holokauszt emléknapot, illetve az iskolai alaptantervbe is belevette a holokauszt oktatását. A legutóbbi fényes példa a 2012-es Wallenberg-emlékév, amelyet a második Orbán-kormány kezdeményezett, hogy méltó módon emlékezzenek meg a svéd diplomata születésének századik évfordulójáról, aki több ezer zsidót mentett meg Budapesten a második világháború végén és aki posztumusz kapta meg az önök törvényhozásának a legmagasabb elismerését, a Kongresszusi Érdemérmet. A Wallenberg-év általános elismerést váltott ki. Lehetőséget nyújtott arra, hogy elismerjék a magyarok társfelelősségét a Shoában, amit Áder János köztársasági elnök az izraeli Knesszet előtt elmondott beszédében meg is tett.

A rendelkezésemre álló időkeret nem biztos, hogy elegendő arra, hogy minden felvetésre reagáljak, de javaslom, hogy nézzék meg figyelmesen a módosítást. A múltban el tudtuk oszlatni az aggodalmaikat a médiatörvény, a bíróságokról szóló törvények kapcsán és még számos más hasonló példát tudnék felhozni… Szívesen fogadjuk a kritikájukat, amennyiben azokat tényeken és érveken alapulnak. Martonyi János külügyminiszter kikérte a Velencei Bizottság véleményét a negyedik alkotmánymódosítás kapcsán. Mi betartjuk az európai intézmények szabályait és ugyanezt várjuk el mindenki mástól is, ideértve azokat is, akik kritikával illetnek bennünket. Mély meggyőződésem, hogy egy konstruktív párbeszéden keresztül gazdagíthatjuk egymás alkotmányos tapasztalatát és így elkerülhetjük a félreértésekből fakadó alaptalan vádakat és nézeteltéréseket. A nemzeteink közötti barátság, az, hogy Magyarország és az Egyesült Államok ugyanahhoz a szövetséghez tartozik, és az a tény, hogy egymás megbízható partnerei vagyunk közös értékeink előmozdításában olyan térségekben, mint Afganisztán vagy a Balkán térsége, segíteni fog bennünket.

Engedjék meg, hogy beszédemet nemzeti himnuszunk első sorával, egyben az új alkotmányunk első sorával zárjam: „Isten, áldd meg a magyart.”

Ugrás a lap tetejére

Az új magyar Alaptörvény

2011 az alkotmány megújulásának éve

Fidesz.hu, 2011. február 4

2011 a megújulás éve. Az Alkotmány tekintetében is szeretnénk megújulni és felváltani Magyarország húsz éve ideiglenes alkotmányát egy olyan szöveggel, amelyre a magyar polgárok büszkék lehetnek – mondta Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő pénteki sajtótájékoztatóján. Ugyanitt arról is beszélt: valódi, tősgyökeres európai nemzethez méltó alkotmány elfogadására készülnek. A most megalakult Nemzeti Konzultációs Testület feladata, hogy ezt a folyamatot segítse.

Szájer József elmondta: egy ország alaptörvényének elfogadása össznemzeti kérdés. Minden magyar állampolgárnak lehetőséget kell biztosítani, hogy ebben a nagyszerű vállalkozásban, közös nemzeti ügyben részt vehessen – szögezte le.

A fideszes politikus, akit Orbán Viktor miniszterelnök kért fel az új alkotmány előkészítésével kapcsolatos nemzeti konzultáció vezetésére, bejelentette: a kormányfő felkérésének eleget téve létrehozta a Nemzeti Konzultációs Testületet. A grémiumot Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnöke, Csák János, Magyarország londoni nagykövete, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, valamint Szili Katalin korábbi házelnök, volt szocialista képviselő alkotja. Kérdésre válaszolva elmondta, a tagokat munkájukért nem illeti tiszteletdíj. Szájer hozzátette, szeretné, ha a testület munkájában „külsős tagként” Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője is részt venne, de természetesen nyitott a többi párt képviselőivel való párbeszédre is.

Szájer József három szinten zajló folyamatnak nevezte a Nemzeti Konzultációt. Terveik szerint szeretnének minden szavazati joggal rendelkező, felnőtt korú magyar állampolgárhoz, minél több civil- és érdekvédelmi szervezethez és minden önkormányzathoz eljutni, olyan kérdések eldöntésében, melyeket a polgárok lényegesnek tarthatnak ebben a folyamatban. Az egyeztetések már elkezdődtek, Salamon László vezetésével és az alkotmányt előkészítő bizottság részvételével. Ezt a folyamatot reményeik szerint szeretnék tágítani a jövőben – hangsúlyozta az európai parlamenti képviselő.

Azt is elmondta, a konzultáció keretében egy kérdőívet juttatnak el a magyar lakossághoz, amely számos kérdést tartalmaz az új alkotmányt érintően. A felmérés tartalmát az elkövetkezendő napokban fogják összeállítani és heteken belül kiküldik. Aláhúzta: elsősorban nem közjogi vagy szakmai, hanem a mindennapi életet érintő kérdéseket tesznek majd fel. A kérdésekre érkezett válaszok iránymutatásként szolgálnak majd a törvényhozók számára.

Az új alkotmány létrehozása nem technikai vagy kodifikációs, hanem nemzeti, társadalmi kérdés. 2011 a megújulás éve. Alkotmány tekintetében is szeretnénk megújulni és felváltani Magyarország húsz éve ideiglenes alkotmányát, egy olyan szöveggel, amelyre a magyar polgárok büszkék lehetnek, valódi, tősgyökeres európai nemzethez méltó alkotmány elfogadására készülnek. A most megalakult Nemzeti Konzultációs Testület feladata, hogy ezt a folyamatot segítse.

Az alkotmányt az Országgyűlés hozza és fogadja el, éppen ezért a Nemzeti Konzultációs Testületet közéleti személyiségek alkotják – mondta Szájer József. A magyar kormányzat nem alkotmányoz, hanem ezen a testületen keresztül kíván részt venni az alkotmány előkészítésében. A konzultációs testület léte voltaképpen a kormány hozzájárulása az alkotmányozási folyamathoz.

Ugrás a lap tetejére

„Modern, nyugati demokrácia”

Ünnepi beszéd a Kossuth Lajos téren

Budapest, Kossuth tér, 2012. március 15.

Ünneplő magyarok, határokon innen és túl! Kedves velünk ünneplő lengyel barátaink! Magyarország a szabadság hazája. Kevés olyan nemzet van a világon, amely annyi áldozatot hozott a szabadságért, mint mi, magyarok. Nálunk százhatvannégy éve úgy szokás, hogy szabadságunkat és függetlenségünket nemzeti színeinkből összevarrt szívünk fölé kitűzött kokárdával ünnepeljük! Magyarország új Alaptörvényének I) cikke is kimondja, hogy „a piros szín az erő, a fehér szín a hűség, a zöld szín a remény jelképe”. Így tartja ezt számon a magyar nemzeti hagyomány. Ez a három szín kifejezi nemzetünk törekvéseit.

Ezernyolcszáznegyvennyolc márciusa nekünk, magyaroknak azt jelenti, hogy erőink egyesítésével, eszméink mellett való rendíthetetlen kiállással, emelt fejjel visszatérhetünk Európa főutcájára. Hogy nem kell meghunyászkodva Habsburgok és Metternichek engedélyére várnunk, ha saját sorsunkról van szó. Hogy a félgyarmati függőség, az idegen érdekek iránti szolgalelkűség helyett mi is reménykedhetünk a szabadságban, a függetlenségben. Hogy a mi szokásaink és törvényeink egyetlen más európai nemzetnél nem alábbvalóak. Hogy a mi saját erőből kiküzdött vívmányainkból mások is tanulhatnak. Mert ha nagyságban nem is, de méltóságban egyenrangúak vagyunk más szabad nemzetekkel.

Akkor, százhatvannégy éve hosszú évszázadok után újra ki mertünk lépni a saját sorsát intézni képtelen szolganemzetek sorából.

A márciusi ifjak a nemzettel együtt lélegző fiatalok voltak, gyarlósággal, emberi hibákkal, de mindenképpen azzal a meggyőződéssel, hogy a magyarságnak van feladata, történelmi küldetése és jussa is.

Micsoda élmény lehetett akkor egy bátor nemzet tagjának lenni, vagy magyar bátorsággal harcolni mindazoknak, akik a magyar ügy mellé álltak, lettek légyen akár más nemzetek fiai.

1848-ban forradalmáraink nem sodródtak, hanem maguk jelölték az irányt.

De ne feledjük, akkor is sokan próbáltak lebeszélni minket arról, hogy a saját utunkat járjuk, akkor is sokan mondták, hogy a harc a túlerővel szemben reménytelen. Mit akarnak ezek a tüzes magyarok? Miért nem fogadják el azt a sorsot, amit kiszabtunk nekik?

De márciusi elődeink bátrak voltak! Tisztelet a bátraknak!

Új Alaptörvényünk mondja: „Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.”

Ünneplő magyarok!

Ilyenkor, március idusán rendre számot szoktunk vetni azzal, mennyivel jutottunk előrébb a nemzet ügyeiben. Magyarország ma is embert próbáló időket él. Ma sincs kevesebb szükségünk erőre, hűségre és reményre – piros, fehér, zöld – mint elődeinknek. Ma is hatalmas bátorság kell a változtatáshoz, a megújuláshoz.

Ma is sokan mondják, hogy minek a régi, kitaposott utat elhagyni? Pedig ők is tudják, régóta mindenki tudja ebben a hazában, hiszen újra és újra bebizonyosodott, hogy az a régi út nem vezet sehová! Járhatatlan.

Két esztendeje Magyarország elindult egy új úton, a maga útján, mert a magyar emberek belátták, hogy a bajból csak így juthatunk ki. Évtizedek óta reménytelennek kikiáltott ügyekben láttunk neki a munkához.

Nem nyugodtunk bele, hogy nincs minden dolgozni akaró embernek munkája. Hogy hiába akarnak a magyar fiatalok több gyereket, de nem tudják vállalni. Hogy nem az boldogul, aki dolgozik, hanem az, aki ügyeskedik. Hogy az állam nem a polgárokat szolgálja, nem képes sem a szabadságot, sem a rendet biztosítani. Hogy az igazságszolgáltatás nem képes időben eldönteni fontos ügyeinket. Hogy az, aki otthont akar, az kénytelen a megalázó adósrabszolgaságot vállalni. Hogy az ország nem dönthet szabadon saját ügyeiben, mert a hitelezők mondják meg, mit csináljon. Hogy a válság terheit mindig a gyengéknek kell viselni.

Nem, ebbe mi nem nyugodhattunk bele.

Ezért véget vetettünk a tehetetlenség és a pangás korszakának. Megindultunk felfelé. Elkezdtük az ország gyökeres megújítását.

Az alapoknál kezdtük.

Egy éve az Országgyűlés húszéves adósságot törlesztett, és a volt kommunista országok közül utolsóként végre a nemzet legfontosabb jogi dokumentumához méltó új alkotmányt fogadott el.

Új Alaptörvényünk újraépíti a XX. század gonosz diktatúrái miatt megszakadt ezeresztendős magyar alkotmányos folytonosságot. Összekapcsolja a szabadság és függetlenség, az önálló államiság sok száz éves hagyományát mai törekvéseinkkel. Újra létrehozza a köteléket a magyar történelem más és más körülmények között élt, de ugyanazért harcoló nemzedékei között.

Vállalja, hogy megvédi a határokon átnyúló nemzeti összetartozásunkat, a hazát, annak szellemi és anyagi javait. Biztosítékot ad a jövő nemzedékek eladósítása ellen, kötelezettséget vállal a Kárpát-medence természeti és kulturális örökségének megőrzése mellett. Védi a szabadságot és az emberi méltóságot, biztosítja minden ember és polgár alapvető jogait, és elutasítja a jogsértő megkülönböztetést, a kettős mércét. Biztosítja nemzeti kisebbségeink parlamenti képviseletét és kiáll fogyatékkal élő embertársaink jogai mellett.

Egy igazi demokratikus, európai és magyar alkotmány.

Erőt, hitet és reményt kíván adni a ma élő, az országot fenntartó és gyarapító embereknek.

Most már biztos alapra épülhet a szabadság új rendje.

Új Alaptörvényünk régi mulasztást orvosol, amikor számot vet a közelmúlt szörnyűségeivel, büntethetővé nyilvánítja a kommunizmus bűneit, megállapítja a magyar kommunista és utódpártok felelősségét. Fehéren-feketén kimondja a különbséget a szabadság és kommunista zsarnokság között. Persze vannak, akik azt kérdik, miért van erre szükség húsz évvel a diktatúra bukása után. De a kétkedőknek nincsen igazuk, mert a rendszerváltásban való csalódásunk épp abból ered, hogy az új rend az igazság kimondásának elmaradása miatt nem épülhetett szilárd erkölcsi alapra. Ezt most nekünk el kellett végezni, most, amikor erre először nyílt igazán lehetőség, mert a múlt erői többé ezt nem akadályozhatták meg.

Ünneplő közösség!

Az elmúlt két év gyökeres változásai azonban hallatlan ellenállást is kiváltottak. Az új út, az új irány azt is jelenti, hogy azok, akik a korábbi zavaros helyzet haszonélvezői voltak, minden megkülönböztetés nélkül elveszítik kivételes helyzetüket. Ők nem kívánják harc nélkül feladni kiváltságos helyzetüket, de azt is belátták, hogy a magyar emberektől nem kaphatnak elegendő támogatást, ezért méltatlan módon külföldön léptek fel saját hazájuk ellen.

Az elmúlt néhány hónapban példátlan támadás érte a határokon túlról a megújulást akaró, a válságból saját erejéből kitörni vágyó Magyarországot. A támadás nemcsak méretében volt nagy, hanem példa nélkül hazug és rosszindulatú is volt.

Még abba is belekötöttek, hogy hogyan hívhatjuk mi, magyarok a saját országunkat.

Ha csak egy szemernyi is igaz lenne abból, amit egyes külföldi médiumok és politikusok állítottak a magyar demokrácia állapotáról, mi, szabadságszerető magyarok lennénk azok, akik elsőként ez ellen felemelnénk a szavunkat és élnénk tiltakozási jogunkkal. De mi jól tudjuk, hogy a vádak nem igazak.

2012 megújuló Magyarországán mindenki gyakorolhatja a jogait. Ha tüntet, ha sztrájkol, ha a kormányt bírálja, mindezt szabadon teheti. 2012 megújuló Magyarországán nem lövik ki a rendőrök senkinek a szemét, ha polgári jogait gyakorolja! A szabad gyülekezés és szólás jogáért mi az első sorban harcoltunk két évtizede is. Tudjuk, hogy ezek a jogok mindennél fontosabbak a demokráciában. Éppen ezért ugyan különösnek találjuk, hogy ma Magyarországon egyes politikusok arról beszélnek a szabadon összegyűlt polgártársainknak az Opera előtt vagy egy hídon, hogy nincs gyülekezési szabadság, különösnek találjuk, hogy egyes lapok szalagcímben, címoldalon (de szabadon, senki által nem cenzúrázva) leírják, hogy nincs sajtószabadság, különösnek találjuk, hogy egyes rádiók (szabadon) egyenes adásban közlik mindenkivel, aki bekapcsolja a készülékét, hogy be vannak tiltva, de úgy gondoljuk, hogy nem a hatalom dolga, hogy ezeknek a cselekedeteknek az igazságát megítélje, hadd tegyék szabadon, gyakorolják továbbra is minden korlát nélkül alapvető polgári jogaikat, még ha azt, amit állítanak, épp ezzel önmaguk cáfolják.

Tisztelt ünneplők!

Ne felejtsük el, nem Európa támad bennünket. Ne adjuk fel sok százados hitünket egy közös, egyenlő méltóságú nemzetek összefogására épülő Európa eszményében csupán azért, mert egyes újságírók és politikusok kettős mércét alkalmaznak Magyarország megítélésekor. Ők épp azt a nemes európai eszmét árulják el ezzel, amely nevében minket elítélnek.

Brüsszel nem Moszkva! Még ha az unió egyes intézményei nem is tudják mindig függetleníteni magukat a pártpolitika vagy a sajtó nyomásától.

Tisztelt ünneplők!

Mindezek ellenére azt, hogy méltóságunkat megsértve beszéljenek velünk, nem kell eltűrjük. Szabadságunkra, alkotmányos hagyományunkra büszkék vagyunk. Ezeréves alkotmányunk, az Aranybulla, a vallási türelmet először kimondó tordai nyilatkozat, negyvennyolcas törvényeink, 1848 és 1956 forradalmai mind arról tanúskodnak, hogy a szabadság ügyében gyakran éppen mi mutattunk utat Európa más nemzeteinek. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy olyanok oktassanak ki bennünket demokráciából, akiknek a saját országukban van töménytelen elvégzetlen feladatuk.

Nem volna helyes, ha Európa eszméjéhez való viszonyunkat, az határozná meg, hogy éppen milyen aktuális vitáink vannak a bírák nyugdíjkorhatára vagy a Nemzeti Bank ügyében. A vitakultúra, az érdekellentétek méltányos, nyílt eljárásban történő feloldása is Európa egyik vívmánya, ebben egyenlő félként mi mindig szívesen részt veszünk.

Magyarország kötelékei Európához erősek és régiek. Alap-törvényünk kimondja: Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit. Nekünk nem Európával van vitánk, hiszen Európa mi vagyunk, mi is vagyunk. Nekünk a méltánytalansággal, a kettős mércével, mások lenézésével, a politikai címkézéssel, a korlátoltsággal, a tájékozatlansággal, a butasággal és a más nézetekkel szembeni türelmetlenséggel van vitánk.

Fontos, hogy mi, politikusok, akik az első vonalban küzdünk, tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, érezzük az emberek, az önök kitartó támogatását. Ez ad erőt nekünk a nehéz vitákban. Köszönjük.

És köszönjük azoknak a nemzeteknek, amelyek a közös történelem miatt megértenek és kiállnak mellettünk. A lengyeleknek, akik a magyarok testvérnemzete. Ezt a köteléket épp ezernyolcszáznegyvennyolc erősítette igazi szövetséggé.

Mindenkinek köszönjük, akik az elmúlt hónapok nehéz vitáiban nyilvánosan vagy zárt ajtók mögött megszólaltak mellettünk: a litvánoknak, az osztrákoknak, a cseheknek, a románoknak, a spanyoloknak és sok mindenki másnak.

Ünneplő magyar honfitársak!

A piros az erő színe.

Mert csak akkor lehetünk igazán szabadok, ha van erőnk ahhoz, hogy ki tudjunk törni a bénító, akaratunkat és cselekvésünket lebéklyózó megszokásból, pangásból. A fehér a hűség színe.

Mert a valódi szabadság nem a felelőtlenséget és a minden kötöttség nélküliséget jelenti, hanem a jogot arra, hogy vállaljuk önmagunkat, közösségünket, meggyőződésünket, hogy hűek maradhatunk önmagunkhoz, hagyományainkhoz, járhatjuk a saját utunkat, és nem kell másokat majmolnunk.

A zöld szín a reménység színe.

Mert legyünk bármilyen nehéz helyzetben, támadjanak bár akármilyen nagy erőkkel is bennünket, akarjanak bármilyen hatalmasok is lebeszélni bennünket arról, hogy a saját utunkat járjuk, a reményt arra, hogy összefogva képesek leszünk kivívni a szabadságot, mi, magyarok sohasem adhatjuk fel.

Sosem lett volna a világot ámulatba ejtő márciusi forradalom, majd a szabadságharc, ha úgy kezdtünk volna neki, ha úgy okoskodunk, hogy a kor egyik legnagyobb hatalmával szemben úgysem győzhetünk. De ebben a harcban és összefogásban mégiscsak megszületett a saját árnyékán túllépni képes, fejét felemelő, megújult magyar nemzet századokra szóló, sok-sok nemzedéknek erőt adó példája. Ez a nagyszerű példa kell vezessen minket, és akkor nem tévesztjük el az irányt! Legyen béke, szabadság és egyetértés!

Ugrás a lap tetejére

Ha az oldallal kapcsolatban technikai vagy tartalmi észrevétele van, kérjük itt vagy a jozsef.szajer@europarl.europa.eu címen jelezze.
© 2014 Szájer József